Legfontosabb, hogy a gyerekek szeressék a kézilabdát

Ebben a minden szempontból furcsa és kiszámíthatatlan évben nehéz bármit is mondani, vagy tervezni a jövőre vonatkozóan. A Bajnok DSE kézilabda edzői azonban megpróbálták értékelni a szezont és az idei évet. Sikerektől, eredményektől függetelnü a legfontosabb, hogy a gyerekek szeretik a csapatot és a kézilabdát.

Galambos Attila – NB II felnőtt (D-Ny-i csoport), NB I első osztály ifjúsági korosztály (nyugati csoport): Nyáron is edzettünk a 8-9 fős aktív maggal, a lendület pedig kitart, így stabil kerettel tudunk készülni naponta. Összeszokott közösségünk régóta együtt dolgozik, így hamar elérték a lányok a korosztályukat, és idén már kompenzálódott az életkorbeli különbség. Egyik szemem sír, a másik nevet, mert a lányok jövőre érettségiznek, főiskolára mennek más városokba. Most egy erős magot képviselnek, még jövőre is versenyezhetnének itt, de az iskolaváltás átírja ezt. Büszke vagyok a lányokra, de nagyon nehéz a helyzet a vírus miatt, például az ellenfeleinkből abszolút ne tudunk felkészülni a mérkőzések előtt, így ebben az időszakban komolyabb hangsúlyt helyezünk az egyéni képzésre, a technikai, taktikai felkészültséget erősítjük inkább.

Mi kis csapat vagyunk, komoly múlttal rendelkező riválisaink vannak, így célunk, hogy megőrizzük az ifi osztálybeli sikereinket és talán a dél-nyugati csoport győzelemnek is van realitása.

Lipovics Mónika – U11, U12: Március óta nem edzhettünk, viszont most lehetőségünk van heti egyszer fixen a nemevámosi és a Március 15 úti csarnokban edzeni, de sajnos az ingázás több családnak okoz nehézséget. Nagyon megsínyli a csapat, hogy a korábbi heti 3 edzésből, jó esetben kettő maradt, de annak nagyon örülünk, hogy a vámosi csarnok ott van nekünk. Szerencsére, a lányok jókedvét nem tartja vissza a járvány. Ha nem lesz szigorítás, akkor december 13-ig tartanak a gyerekbajnokságok, ahol a hajmáskéri Start SE, a veszprémi Pannon, az Ajka, a Tapolca és az Éles kézisuli az ellenfeleink. Eddig minden meccsünkön győztünk! Jó lenne persze kupákra járni, mert a bajnokság nem csak ezekre a csapatokra korlátozódna és persze jó lenne minél többet edzeni az eredeti rend szerint. Büszke vagyok a gyerekekre, akik imádják a kézilabdát, de a szülők nagyon sokat segítenek, egy igazi nagy családdá alakult a közösségünk.

Koszorús Katalin – U13, U14 – Ebben a furcsa évben jelenleg sodródunk az árral, de nagyon örülünk, hogy edzhetünk, együtt lehetünk. A tavaszi időszakban onilne edzést tarthattunk csak, így tartottuk a kapcsolatot a szülőkkel, és bár a gyerekek nem feltétlen a kiírt feladatokat végezték el, de a legfontosabb az volt, hogy mozogjanak. A szülők maximálisan támogatták a gyerekeket, és szerencsére augusztusban újra elindulhattak a személyes edzések is. Azóta szerepeltünk gyermekbajnokságon és a dunaújvárosi Üstökös kupát is megnyertük. Bár tabella nincs, de az U14-gyel az Éles kézisuli elleni meccset kivéve minden mérkőzésünket megnyertük, illetve az U13-mal is egy döntetlent játszottunk a Pannonnal, ezen kívül toronymagasan verjük a körzet csapatait.

A gyerekek lelkesek és szeretik a kézilabdát, a nagyobb korosztályok pedig jó példaként szolgálnak nekik. Óriási könnyebbség, hogy saját csarnokunk van, ahol edzhetünk, és a korosztályunk meccseit is megrendezhetjük.

Benke Péter – U15, serdülő: sikeresnek mondható az év, mert a serdülőbajnokságban játszó lányok fiatalabbak a korosztályuknál, mégis nagyon jól veszik az akadályokat, ügyesek, lelkesek, elhivatottak, így fixen a középmezőnyben játszunk velük. A tavaszi szezonban online edzésterveket kaptak a lányok, de ahogy lehetett folytattuk a személyes edzéseket, mert a távedzés nem az igazi, így pedig jó társaságban lehetünk a saját csarnokunkban, itt Nemesvámoson. Július végén kezdtünk újra edzeni, edzőtáborban voltunk, augusztus végén pedig már bajnoki meccset játszottunk, majd az újabb szigorítások bevezetésével három mérkőzésünk maradt el, így több mint egy hónapja nem volt már meccsünk.

Nehéz tervezni ilyen bizonytalan időszakban, de ezek a lányok azért járnak ide, mert kézilabdázók szeretnének lenni, az én feladatom pedig az, hogy változatos legyen az edzésük. Nagyon sok múlik a szülőkön is, és sokat köszönhetünk nekik, hiszen kis egyesület vagyunk.