Mikor, melyik korosztályban játszottál a Bajnok DSE Nemesvámos színeiben? – Én 8 évesen kezdtem el kézilabdázni és az akkori nevelő egyesületem 2016-ban egyesült a Bajnok DSE-vel. Ezalatt az idő alatt más csapatokban is kipróbáltam magam, amit így utólag visszagondolva jó döntésnek tartok. Szerintem fontos, hogy a játékosok más-más rutinos edzők hasznos tudását szedje össze, hiszen…
– Én 8 évesen kezdtem el kézilabdázni és az akkori nevelő egyesületem 2016-ban egyesült a Bajnok DSE-vel. Ezalatt az idő alatt más csapatokban is kipróbáltam magam, amit így utólag visszagondolva jó döntésnek tartok. Szerintem fontos, hogy a játékosok más-más rutinos edzők hasznos tudását szedje össze, hiszen ezáltal lesz a játéka színes. Valamint nagyon fontos, hogy már kiskorban megtanuljuk azt, hogy milyen egy új csapatba beilleszkedni és milyen gyorsan tudjuk felvenni az adott játékosok ritmusát, gondolkodás menetét. Ha jól emlékszem.
2017-ben kerültem vissza a csapatba, ugye akkor már Bajnok DSE néven futottak, ott NB2-t és ifi első osztályt játszottam.
– Mikor visszatértem a klubba Koszorús Katalin és nevelőedzőm Benke Péter együttes erővel vettek szárnyaik alá.
Két év eltelte után a klub úgy döntött, hogy váltásra van szükség és Galambos Attila vette át az ifi csapatot, akitől szintén rengeteget tanultam fizikálisan és mentálisan is.
– Én nagyon szerettem ott játszani, a klub igyekezett odafigyelni arra is, hogy az edzésmunkán kívül a magánéletünk valamint a tanulmányi eredményeink is rendben legyenek. Nyáron vittek minket külföldi tornákra, hogy más nemzetiségű csapatokkal is megmérettessük magunkat. Talán a Makarskai torna az, ami a számomra a legkedvesebb.
– Én a leghálásabb azért vagyok, mert Benke Pétertől nagyon jó alapokat kaptam. Természetesen fontos, hogy az ember keményen eddzen és elszánt legyen, de jó alapok nélkül úgy gondolom, hogy egy játékos magasabb szintű osztályban elveszhet.
– Ahogy a fentiekben említettem, a jó alapokért, az ott szerzett igaz barátokért. Az örökösen jó hangulatért, a szép és tiszta környezetért, hogy igényes csarnokban edzhettem és meg volt mindenem, amire szükségem volt ahhoz, hogy egyszer kitörhessek a nagyvilágba!
– 2021-ben igazoltam a Vasasba. Ott eleinte szintén NB2-t és ifi első osztályt játszottam. A felnőtt csapatban egy igen meghatározó irányító október környékén megsérült, másnap jött a telefonhívás, hogy számítanak rám edzéseken és akár NB1-es meccseken is. Nagyon hamar fel tudtam venni a lányok ritmusát ezért karácsony után már a felnőtt csapat igazolt játékosa lehettem.
– A lányokkal azóta is tartom a kapcsolatot. Sokszor elmegyünk bulizni, vagy csak beülünk egy finom ebédre. Például tavaly nyáron szintén a BDSE volt játékosával, Vida Csengével fedeztük fel Görögország fővárosát, Athént egy 6 napos nyaralás alatt. Június 20. fele tehettem fel neki a kérdést, hogy nincs-e kedve velem eljönni, csak annyit írt, hogy “nyomjuk”. És július másodikán már repültünk is.
– Ha ugyan azok a játékosok vennének körül, mint akkor, szó nélkül igazolnék!
– Azt üzenem nekik, hogy dolgozzanak nagyon keményen, edzéseken legyenek 120 százalékosak, hogy meccsen 100 százalékos teljesítményt tudjanak nyújtani. Nehéz napokon is törekedjenek a fegyelemre, valamit találják meg a magánélet és sport közötti harmóniát, hiszen nagyon fontos hogy egy sportoló lelkivilága a helyén legyen. Amit sokan elhanyagolnak az a tanulás, pedig nem lenne szabad, hiszen az okos játékosokból leszek az igazán jó kézilabdások.
Ja, és persze még egy alapvető tanács, amit a saját bőrömön tanultam. Nagyon lényeges a mérlegelés. Mindig azt a csapatot válasszátok ahol a legtöbb játéklehetőséget kapjátok. Ha esetleg ehhez egy lépcsőfokot vissza kell lépni a létrán (ezalatt azt értem, hogy az előző csapatotokhoz képest gyengébb csapatba kell igazolnotok) ne habozzatok. És készüljetek fel, mert ha komolyan gondoljátok ezt a sportot, akkor rengeteg áldozatot kell hozni!!!
Gaschler Petra Dominika